Jézus és Krisztus tudat
A téli napforduló, a fény megérkezése után ünnepeljük hagyományosan Karácsonykor Jézus megszületését, és ezzel együtt a Krisztus tudat eljövetelét. Jézus ember volt, a Krisztus tudat pedig a szellem, amely megjelent, alászállt a mennyekből.
Emberek vagyunk, van testünk, vannak korlátaid, az elme és az érzékszervek korlátoznak. Ugyanakkor létezik egy életerő, vitalitás és dinamizmus, amelyet fizikai szinten vagy külsőleg szellemként tapasztalunk, és amelyet mint isteni tudatosságként, szellemi bölcsességként vagy Krisztus tudatként ismerünk. A Karácsonyt legtöbben a Szeretet és a Fény ünnepeként élik meg.
Mit is jelent számunkra a Karácsony misztériuma?
Tisztában vagyunk vele, hogy hogyan mutatkozik meg bennünk a szeretet energia, és a fény ragyogása? Amíg nem értjük meg ezeket az erőket magunkban, nem is tudjuk teljesen befogadni őket. Ha nem tudjuk magunkat ösztönösen átadni a Szeretet és a Bölcsesség erőinek, akkor tudatosan kell megértenünk, hogyan válhatnak erényekké bennünk Karácsonykor.
Karácsony ünnepe lehetőséget ad nekünk, hogy eljussunk a Fényhez.
Két utat is kínál, mely a végén összeér, és bennünk eggyé válik. E két út a Szeretet és a Bölcsesség útja. Ezért születik meg bennünk ez a két erő, hogy a magunk választása szerint induljunk az Úton, mely a Fényhez, Istenhez vezet. A Fény pedig maga az isteni Tudás, Tudatosság.
Ez a beteljesülés – magunkhoz venni ősi tudásunkat, isteni Fénytudatunkat, melyet Krisztus megváltása tett elérhetővé újra az emberek számára. Ő egyesítette újra az Istenember szellemi képét tudatosságunkban, mert összekötötte a Szeretetet a Bölcsességgel. Újra teljes lett a kör. Bármerre indulsz, ugyanoda érsz. Mindegy, hogy a Szereteten át, vagy a Bölcsességen át próbálod megérteni, hiszen e kettő eggyé lesz a Tudásban.
E két erény összeolvasztása bennünk a közös célunk, hogy Szeretet által bölcsekké válhassunk, és a Bölcsesség által megtanulhassunk tisztán szeretni.
A régi bölcsek még ismerték a Szeretet és a Bölcsesség egyetemes tanításait. E két erőt egyesítve használták és tudatosan éltek benne. A mai kor embere újra fel kell fedezze magában ezeket a képességeket, hogy mindez tudássá érhessen benne és általa szellemi emberré válhasson.
A szellemi ember nem tagadhatja többé meg önmagát, hiszen Istenemberségünk szembesít most már Önvalónkkal. Ezt a teljességet megtalálva, szellemi erőinkkel felvértezve, újra isteni esszenciával átitatottan láthatjuk a világunkat! Nem érthetjük meg az isteni folyamatokat, ha pont Őt hagyjuk ki belőle! Ha mindent csak egy síkon szeretnénk meglátni, pont az az erő nem tud megmutatkozni, ami az Egységben van jelen.
Egyik szélsőség sem vezet teljes tapasztaláshoz, mert mindennek Egyként, bennünk kell megszületnie.
Erről szól a Karácsony, a születés misztériumáról. Hogy általunk és bennünk szülessen meg az a szellemi erővel áthatott isteni Világ, mely a Szeretet és a Bölcsesség alapjaira épül.
Ennek a Világnak kell megnyilvánulnia gondolati, érzelmi és akarati erőinkben.
De ahhoz, hogy megszülessen és fellobogjon a megértés lángja, egy szikrának, egy kvantumnak kell kigyúlnia bennünk. Ez a szikra, kvantum pedig csak akkor éri el a megfelelő hőmérsékletet a fellobbanáshoz, kiteljesedéshez, ha képesek vagyunk beengedni magunkba az isteni impulzust, Jézus Krisztus által.
Ő gyújtott Fényt újra a Szívekben, az Ő önfeláldozó ereje képes csak fellobbantani bennünk az isteni lángot újra.
