Egy ember tízezer illatot is képes felismerni.
Ebben a folyamatban körülbelül harmincmillió szaglósejt vesz részt, amelyek idegpályákon keresztül közvetlen kapcsolatban vannak az aggyal. Minden szaglósejten 5-8 csillószőr található, melyek különböző formájúak. Itt megkötődnek az illatmolekulák, és kémiai ingerek révén elektromos impulzusokat váltanak ki, amelyek az agyba közvetítődnek.
Az illatok érzékelésének képessége nagyrészt kihasználatlan.
Még a legjobb szaglóérzékkel megáldott emberek is legfeljebb 1000-3000 illatvariációt képesek megkülönböztetni, A jó képességű és gyakorlott szaglókat ORR-nak hívják. Ezzel szember egy átlagos szaglóárzékű ember 30-40 illatot képes felismerni.
Jó hír, hogy a szaglás képessége fejleszthető!
Az illatok érzékelése erősen összefügg az érzelmek világával: egy adott illat másdpercek törtrésze alatt képes aktiválni bizonyos érzéseket. Ezt a reakciót ilyen gyorsan egyetlen más érzékszervünk sem képes közvetíteni és kiváltani.
A folyamatot a következőképpen képzelhetjük el: az orrnyálkahártya szaglósejtjeinek szőröcskéi elektromos impulzusokká alakítják át az illatanyag kémiai ingereit. Ezek az impulzusok, mint a villám, közvetlenül az agy limbikus rendszerébe futnak be. Ez a rendszer a fejlődésbiológiailag nagy ősi agytörzzsel van összefüggésben, ami az érzések, az éhség, a szomjúság, a szexualitás, valamint a hideg és a meleg érzékelésének a helye.
Az agynak ebben a részében hírvivő anyagok, úgynevezett neurotranszmitterek aktiválódnak, melyeknek a leglülönbözőbb funkciók vannak. Ide tartoznak például a szerotoninok, melyeket boldogsághormonoknak is neveznek, ezekfelszabadulásával javul az ember kedélyállapota.
A két agyfélteke különbözőképpen reagál az illóolaj-molekulák ingereire.
A bal félteke inkább a tárgyilagos információkért és az adatokért, a jobb pedig kreativitásért felelős, és ez EEG-vel is jól nyomon követhető. Alváskor is képes az agyunk pontosan érzékelni az illatokat és reagálni rá, még a szívfrekvenciát is lehet befolyásolni illóolajokkal.
Délelőtt kevésbé jó a szaglásunk, mint délután vagy este.
A testesebb embereknek rendszerint jobb a szaglóérzékük, mint a normál testsulyúaké. Alacsony hőmérsékleten rosszabb hatásfokkal érzékeljük az illatokat, mint melegebb körülmények között. Vihar előtt hatványozottan nő a szaglási képességünk: a növekvő páratartalommal együtt nő az illatok érzékelése. Minden általánosítás mellett is érvényes azonban, hogy bár ezek a példák és jelenségek statisztikailag bizonyítottak, de azokat az összefüggéseket, amelyek ezek alapjául szolgálnak, még nem igazán ismertek.