Kézművességnek nevezzük az emberi erővel és kézi szerszámaival – a természetes eredetű alapanyagokon – végzett formaátalakító tevékenységet, és kézműves-terméknek az így létrehozott termékeket.
A termék lehet félkész- vagy késztermék. A meghatározás ugyan emberi erőt említ, de a mai korban elfogadható ha a „gépi erő” használatával kibővítjük a fenti gondolatot, mert pl. a fúrás, esztergályozás, keverés stb. munkaműveleteket a kézművesek ma már főként elektromos energiával hajtott gépekkel végzik.
Ugyanakkor ebbe a kibővített meghatározásba beletartozhat tágabb értelemben pl. az egyes agyag-, porcelán-, üveg- és zománc alapanyagú készítmények előmelegítése, kiégetése is, – illetve az üveg- és fémöntéshez szükséges elektromos kemence használata is.
Kézművesség a kézműves mesterségek, szakmák gyűjtőneve is. Az így létrehozott termékek vagy áruk készítőit kézművesnek nevezzük.
A kézművesség, vagyis mesterség gyakorlóját mester, segéd, inas vagy kontár szavakkal jelölték, utóbbi a termékeit céhes vagy iparengedély nélkül készítette. Újabban a „mester” szót az „iparos” kifejezés váltotta fel. Az iparos elsősorban használati eszközöket, az iparművész pedig főként dísztárgyakat készít.
A magyar nyelv kézművesség szava a hagyományokra épülő, kézi szerszámokkal, egyedi eljárással folytatott bármely háziipari vagy kisipari tevékenységet jelenti.
Napjainkban nagy divat lett a tudatossabban gondolkodók körében a kézműves kozmetikumok készítése. A vágy, hogy teljesen egyedi, személyre szabott kencét használjunk szépségünk, esztétikus külsőnk ápolására nagyon régi mindannyiónkban.
A kézműves kozmetikumok általában kisebb méretben (maximum néhány kilogramnyi) készülnek, ezáltal lehetővé teszik a technológiai lépésekre nagyon érzékeny, különleges anyagok sokféle használatát nagy illat variációban.
