Halottak és Mindenszentek napja időszakában természetes a kérdés felvetés, hogy mi is a halál?
Sivánanda Mester szerint a halál a fizikai test és a lélek szétválása. Amikor a lélek belép egy testbe, azt születésnek hívják, és amikor a lélek elhagyja a testet, azt halálnak nevezik. A test akkor halott, ha a lélek eltávozott belőle. A halál kapuja az élet egyik aspektusából átvezet egy másikba. A halál átmenet a lét egyik állapotából a másikba, pusztán a tudat síkjának megváltozása, mel innentől kezdve az asztrális vagy mentális síkon működik tovább.
A jég vízzé olvad, a víz gőzzé, párává majd láthatatlan gázzá alakul a rezgésszámtól függően. Ennek megfelelően változik az élet is a fizikai, az asztrális és a mentális síkokon.
A halál nem vet véget a személyiségnek és az öntudatnak, csupán utat enged az élet egy magasabb szintű formájának. A halál csak átjáró egy teljesebb élethez. A halál pusztán formaváltozás. Az élet tovább folyik, hogy véghezvigye az univerzum meghódítását, az élet tovább folyik, amíg el nem merül az Örökkévalóságban.
A halál nem az élet vége, csupán az élet egy aspektusa. A halál nem az élet ellentéte, csak az élet egy szakasza.
Bioelektrografikus fényképezőgép segítségével, kirlian fotó technikával már többen lefotózták azokat a pillanatokat, amikor a lélek elhagyta a fizikai testet. Konstantin Korotkov szerint, aki a Szentpétervári Fizikai Egyetemen dolgozik, a lélek tulajdonképpen egy energiamező, az élet szele, amely leghamarabb a fejen és köldökön keresztül távozik az élettelen testből, legkésőbb pedig a hónalj és a szív környékéről szabadul fel.
A halál pillanatában nincsen fájdalom. Csak a tudatlan emberek állítják be a halált borzasztónak és rémületesnek Sivánanda Mester szerint. Az eltávozott lélek a halált követően ájult vagy öntudatlan állapotba kerül. Még nem érzékeli, hogy különvált a durva fizikai testétől. A rokonok és barátok imája, éneke és pozitív gondolatai igazi enyhülést hoznak számára. Az ezekkel keltett erőteljes rezgések felébresztik és magához téritik dermedt és elhomályosult tudatát. A lélek ráébred, hogy már nincs bezárva a durva fizikai testbe.
Ezután megkísérli az átkelést a másvilág mezsgyéjén, és készen állna a ragyogó mennyországban való ébredésre, de barátai és rokonai sírása és jajgatása élénken újra felidézik számára a földi élet képeit. A család fékezhetetlen bánata visszahúzza őt az asztrálsíkról, és hátráltatja túlvilági útján, komoly nehézségeket okozva neki.
