Teljes jógalégzés, a légzés maga
Az élet az első lélegzetvételtől az utolsóig tart. Az életben maradáshoz és egészségünk megtartásához szükségünk van élelemre, vízre, és levegőre is. A légzés még fontosabb, mint az evés és az ivás, hiszen evés nélkül az ember kibírja akár 40 napig, ivás nélkül is több napig, azonban levegővétel nélkül mindössze csak néhány percig.
A légzés maga három szakaszra bontható fel: kilégzés, légzésszünet, belégzés.
Az egyes szakaszok folytonosan követik egymást, de a kilégzésnek időben körülbelül kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint a belégzésnek. A légzésszünet természetszerűleg következik be a kilégzési szakasz végén, és addig tart, amíg a belégzési folyamat magától el nem indul. A belégzés a lélegzetvétel aktív fázisa, amely a légzőizomzat megfeszülésével jár. A kilégzés a passzív, ellazulási szakasz.
Egészségünk szempontjából meghatározó a nyugodt, egyenletes, és mély légzés.
Ez békét és összhangot teremt a test és a szellem között. A túl szapora és felszínes légzés negatív hatású, mivel fokozhatja az idegességet, a stresszt, és a feszültséget.
Gyakori légzési hiba, hogy belégzésnél a mellkas ugyan kitágul, ám a has kidomborodás helyett behúzódik, ami nagymértékben korlátozza a hasi légzést. A helytelen légzés gyakran divatkövetési okokra vezethető vissza, például feszes ruhák viselésére, illetve a has övvel, szíjjal való elszorítására.
A légzés normál módon hangtalanul történik.
Az orrunkon keresztül vesszük a levegőt, és gyakorlatok segítségével igyekszünk lépésről lépésre lassítani és elnyújtani a kilégzésünket. A jógagyakorlatok csak a helyes légzés révén fejtik ki maradéktalanul a hatásukat.
A jóga többféle technikát is mutat számunkra, hogy hogyan hathatunk különböző légzéstechnikákkal a testre és a szellemre. Mindennapi, megszokott légzésünk sajnos messze eltávolodott a természetes és helyes légzéstől. Az egészséges légzés helyreállításának egyik alapvető feltétele a teljes jógalégzés begyakorlása.
A teljes jógalégzés elsajátítása
A teljes jógalégzés elsajátításához és helyes kivitelezéséhez mindenképpen ismernünk kell a három alapvető szakaszát a légző rendszerünknek. Ezek a hasi szakasz, mellkasi vagy bordaközi szakasz és a kulcscsonti szakasz.
Hasi vagy rekeszlégzés
Belégzéskor a rekeszizom lefelé mozogva összenyomja a hasi szerveket, és a hasfal ilyenkor előredomborodik. Kilégzéskor a rekeszizom visszasüllyed, és a hasfal újra behúzódik. A belégzéssel ellentétben a kilégzés passzív folyamat. A hasi légzés a légzés alapja. Lehetővé teszi a tüdő kapacitásának teljes kihasználását, természetes módon lelassítja és elmélyíti a légzést, segíti az ellazulást. Ráadsásul a legkevesebb energiát kell befektetni a megfelelő kivitelezéséhez.
Mellkasi vagy bordaközi légzés
Belégzéskor a bordák megemelkednek, a mellkas kitágul, kilégzéskor a bordák visszatérnek eredeti helyzetükbe. A belélegzett levegő a tüdő középső részébe áramlik. A légzés szaporább és felszínesebb, a tüdő kevésbé töltődik fel, mint hasi légzésnél. A stresszhelyzetek, az idegesség és a feszültség automatikusan kiváltja ezt a légzésfajtát. Az öntudatlanul szaporábbá váló légzés tovább fokozza, de legalábbis fenntartja a feszült idegállapotot. A mély és lassú hasi légzés hathatós segítség lehet a kedvezőtlen folyamat megszakításához.
Kulcscsonti légzés
Ennél a légzésfajtánál a levegő a tüdőcsúcsba áramlik. Belégzéskor a mellkas felső része a kulcscsonttal együtt megemelkedik, kilégzéskor visszasüllyed. A légzés rendkívül felszínes és szapora, akár pihegő légzésnek is hívhatjuk. Kiváltó oka lehet nagyon erős stresszhatás, félelem, légszomj, vagy nagyon szűk ünnepi ruházat.
Egészséges és természetes légzés esetén egyetlen lélegzetben mindhárom légzésszakasz megtalálható, amely belégzéskor lentről felfelé, kilégzéskor fentről lefelé halad. Belégzéskor a has előregömbölyödik, a mellkas kitágul; kilégzéskor a mellkas és a has visszatér eredeti helyzetébe.