A növények gyógyhatásáról felhalmozott tudás az emberi civilizáció kulturális és intellektuális fejlődésének nagyszerű dokumentuma.
Ha csak egy kicsit is belegondolunk, milyen keveset tudunk a világról, elismeréssel kell adóznunk őseinknek, akik bámulatos megfigyelőképességgel tárták fel a természetes gyógyszerek tárházát. A természet ezrével kínál különleges és fontos gyógyszereket. Csodálatos, ahogy az egymást követő nemzedékek a hatásosnak és veszélytelennek ítélt készítményeket átvették. Így a növények gyógyhatása sok ezer emberöltőn át lehetett az értékelés és ellenőrzés tárgya.
Magyarországot a gyógynövények hagyományos alkalmazása, gyűjtése, termesztése és vizsgálata terén „európai nagyhatalomnak” lehet tekinteni.
Több mint 400 évvel ezelőtt jelent meg az első magyar nyelvű füvészkönyv, de az ezt megelőző évszázadokban is bizonyítható a gyógynövények széleskörű használata. A füvészkönyvekben szereplő, illetve a XX. századi népi orvoslásban használt fajok száma eléri a 600-at.
Friss vagy szárított növények, illetve növényi alapú termékek használata egy-egy betegség megelőzésére, kezelésére és gyógyítására a 19. század közepéig szinte egyeduralkodó volt az orvostudomány terápiás lehetőségei között. Ezt követően viszont a medicina figyelme a szintetikusan előállított hatóanyagok felé fordult, s ezek olyan előnyre tettek szert a fitoterápiával szemben, hogy a gyógynövényekkel való gyógyítás sok akut betegség esetén elavulttá vált. A gyógynövényekkel történő gyógyítás mégsem tűnt el teljesen az orvostudomány eszköztárából. Az elmúlt 20-25 évben, a fogyasztók újra felfedezték a növényi szereket.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint Földünkön a betegek legalább 80 százalékát nagyrészt vagy kizárólag természetes szerekkel kúrálják.
A fejlett ipari országokban használatos gyógyszereknek is mintegy 40 százaléka származik természetes forrásból. A gyógyszerkészleten belül a természetes hatóanyagokhoz tartozik az a mintegy 120 növényi vegyület, amelyekből napjainkban az egységes (egyetlen) hatóanyagtartalmú fitofarmakonokat állítják elő. Ezek tehát izolált növényi hatóanyagokat illetve eredendően növényből származó, de különböző (farmakológiai, technológiai, legtöbbször gazdasági) megfontolásból ma már szintetikusan előállított vegyületeket és ezek félszintetikus származékait tartalmazzák. A többségükben erős hatású szerek mindegyike jól példázza a gyógynövény terápiás hatásának tapasztalati felismerésétől induló és a fitokémiai-, farmakológiai-, klinikai-vizsgálatokon át haladó gyógyszerfejlesztés folyamatát.
Az izolált növényi hatóanyagok falhasználása mellett jelentős azon gyógynövények köre, amelyeket különböző kivonatok formájában alkalmaznak, mint a fitoterápia gyógyszerkincsét. Legfontosabb jellemzőjük, hogy a hatóanyagok mellett mindig tartalmaznak olyan anyagokat, melyek nem közömbösek a hatás szempontjából, tehát természetes anyagkeverékek. Többnyire mérsékelt hatású gyógynövényekből készülnek, jól meghatározott terápiás indikációval. Általában a fitoterapeumokat önmagukban, gyakrabban adjuvánsként alkalmazzák a gyógyszeres terápiában és az öngyógyításnak is fontos eszközei.
Óriási jelentősége van a gyógynövényeknek a helyes életvitelben is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásában naponta legalább 400 g gyümölcs és zöldségféle, ezen belül is minimum 30 g hüvelyes, olajos és egyéb mag fogyasztása szerepel. A növényi táplálékban gazdag étrend számos tápértékkel nem bíró, ugyanakkor egészségvédő hatású növényi anyaggal is ellátja a szervezetet, többek között fenolszármazékokkal, terpenoidokkal, növényi festékanyagokkal és más élettani hatású anyagokkal, köztük jelentős természetes antioxidánsokkal. Ezek gátolják jó néhány krónikus betegség, többek között a koronária panaszok, a rák, a cukorbetegség, magas vérnyomás, stb. kialakulását.
A növényi drogok és gyógyszerek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, jelentőségük még a gyógyszeres terápiák keretén belül is növekvőben van.
Forgalmuk világméretekben is figyelemreméltó, évi több mint 10 milliárd dollár, amiből Európa részesedése mintegy 5,5 milliárd dollár.
Az Európai Unió gyógynövény szükségletének számottevő részét ma is importból fedezi. Az európai gyógynövénypiacokon 1200-1300 gyógynövény-drog jelenik meg, ezek csaknem 90 %-a gyűjtésből származik.
A gyógyszerárak emelkedése, az egészségügyi reformok, illetve a természetes anyagok iránti fokozódó igénynek köszönhetően jelentős növekedésre lehet számítani a gyógynövények, gyógyteák és egyéb készítmények iránti hazai keresletben is. Ezt erősíti, hogy a betegségspektrum megváltozása hihetetlen mértékű változásokat idézett elő a preventív medicina célkitűzéseiben és a népegészségügyi programok tervezésében. Az egészségük megőrzéséért tenni, illetve betegségükből mellékhatások nélkül gyógyulni akaró emberek szívesen használják a gyógynövényekben rejlő biológiailag aktív anyagokat.
Jelenleg mintegy 50 ezer hektáron termesztünk gyógynövényeket, és közel nyolcvan azon vállalkozások száma, amelyek a termesztéssel foglalkoznak. A mintegy 50 ezer tonna termesztett és gyűjtött drog 60-70 %-a exportra kerül. Ezen túl hazánk mintegy 100 tonna illóolajat állít elő. A gyógy- és fűszernövényágazat több mint 150 ezer embert foglalkoztat, a becsült termelési érték több mint 10 milliárd forint (a feldolgozott és forgalomba helyezett termékek értéke ennek többszöröse). Magyarország ma is az Európai Unió legfontosabb gyógynövény beszállítói közé tartozik. (Itt jegyezzük meg, hogy e témakörrel nem kívánunk részletesebben foglalkozni jelen munka keretében, mivel a Corvinus Egyetem gondozásában a gyógynövények termesztését és minőségét befolyásoló tényezőket részletesen tárgyaló e-könyv készül, mely a közeljövőben megjelenik.)
Az EU piacainak legjelentősebb beszállítói között való maradás kiemelt jelentőségű Magyarország számára.
Ennek biztosításához nélkülözhetetlen a megfelelő gyors és hatékony minősítő munka, minősítő laboratóriumok kialakítása és akkreditálása.
A gyógynövény-alapú szerek gyógyszertári és azon kívüli forgalmazásában markáns jelenség a más kontinensekről, főleg Ázsiából és Dél-Amerikából behozott drogok és változatos színvonalú és összetételű termékek megjelenése és forgalmazása. Ezek egy része Európában is kedvelt lett gyógynövényteaként esetenként nyersanyagként is, sőt hivatalos lett az európai és nemzeti gyógyszerkönyvekben. Az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek egyes tradicionális (pl. kínai, indiai) vagy alternatív (Bach-virágterápia, antropozófia, homeopátia) terápiás rendszerek szerei a piacon. Mivel a növényi alapú szerek szinte kivétel nélkül orvosi rendelés (recept) nélkül is kiadhatók, leggyakrabban a gyógyszerészek felelősége, hogy a felhasználó/beteg megfelelő és megbízható készítményt kapjon. Ehhez viszont megfelelő hatású és megfelelő minőségű szer kiválasztása szükséges. A betegek jelentős része bízik a gyógyszerészekben. Ez a bizalom generációk munkájának eredménye. A szakértelmen alapuló, gyógynövényekre, gyógynövény alapú termékekre vonatkozó tájékoztatás a gyógyszerészi gondozás fontos területe, etikai elvárás, de a hosszútávra tervező üzletpolitika is csak ezen alapulhat.
Részlet Dr. Szőke Éva egyetemi tanár és kollégái Gyógynövény és Drogismeret Farmakognózia – Fitokémia, gyógynövények alkalmazása könyvéből
